A kezdetek
Robert Stephenson Smith Baden-Powell 1857. február 22-én született London Paddington negyedében a család 8. gyermekeként. Édesapja Harry Baden-Powell tiszteletes, az Oxfordi Egyetem egykori professzora. Első tanítónője édesanyja volt, majd a Rose Hill iskolába járt Turnbridge Wellsben. 1870-ben ösztöndíjjal került a Charterhouse iskolába. Megtanult zongorázni, hegedülni, és szívesen színészkedett. Itt kezdte érdekelni a cserkészés és az erdei élet. A szünidőkben sokat kirándult bátyjaival. Apja nagyon fiatalon meghalt. Édesanyja egyedül nevelte a gyermekeit és arra bátorította őket, hogy legyenek udvariasak és találjanak képességüknek és ízlésüknek megfelelő tevékenységeket.
A katonai évek
1876-ban a sandhust-i katonai akadémia felvételijén második lett, így alhadnagyi rangban a Indiában szolgálatot teljesítő 13-as huszárokhoz került.
1884?ben Dél-Afrikába megy. Szakállat növeszt. Szakadt ruhát visel, és újságírónak adja ki magát. Ennek köszönhetően sok információt szerez a titkos küldetés alatt és tökéletesíti megfigyelési és felderítési módszereit a Zulu törzs tagjainak segítségével.
1896?ban visszamegy Afrikába tapasztalatszerzésre, amit később úgy nevez: ?legszebb kaland az életemben?. ?Matelebes? (bennszülött) az ?impeesa? becenevet adja neki, ami azt jelenti ?a farkas, aki sohasem alszik?.
1899-ben a második búr háborúban Mafeking város védelmével bízták meg. A búrok 217 napon át sikertelenül ostromolták a várost. Az ostrom alatt felfigyelt a betegszállítással, lőszerhordással, hírvitellel megbízott fiúk ügyességére és találékonyságára. Meggyőződésévé vált, hogy a fiatalok megfelelő ? természetükhöz, érdeklődésükhöz alkalmazkodó ? képzési módszerek segítségével lényegesen nagyobb feladatok elvégzésére képesek. Fiatal futárokat használ, hogy különböző csatákba vethesse be embereit. Felfedezi, hogy milyen hasznosak a fiúk, és milyen komolyan vállalják a felelősséget, amit rájuk bíznak. Feljegyzi, hogy ?egy férfi feladatát rá lehet bízni egy tinédzserre?. A ?Mafeking-i apródok? nagyban hozzájárulnak a győzelemhez.
A cserkészet indulása
Katonai sikerei nyomán nemzeti hősként tért vissza Angliába 1900-ban. 1899-ben írt Aids to Scouting című könyvének sikere nyomán egyre több előadást tartott fiataloknak. Az egyik ilyen rendezvényen Sir William Smith a Boy's brigade mozgalom alapítója felkérte, hogy katonai kiképzői gyakorlatát felhasználva dolgozzon ki egy nevelési programot fiatal fiúk részére. A program kipróbálására 1907-ben kísérleti tábort szervezett Brownsea szigetén, a Temze torkolatától délre. Ezt tekintik az első cserkésztábornak. B.P. új oktatási módszereket próbál ki. Fokozatosan kialakítja a módszert az 1907. július 25-től augusztus 9-ig tartó tábornak köszönhetően. A résztvevők különböző szociális osztályba tartozó fiúk. ?Kezdő kalandorok? négy őrsbe osztva: Varjú, Póling, Farkas, Bika.
A kedvező kimenetelű táborozás hatására 1908. január 24-én kihirdette Birkenhead-ben (a Y.M.C.A. székházában) a cserkészet megalakulását. Ugyanebben az évben megjelent könyve, a Cserkészet fiúknak hatalmas sikert aratott, és egy év alatt hat kiadásban fogyott el. A fiatalok körében hatalmas népszerűségre tett szert, és sorra alakultak a cserkészőrsök és csapatok. 1909. szeptember 4-én a londoni Kristálypalotában rendezett cserkésztalálkozón mintegy 11 ezer fiúcserkész vett részt. Mellettük megjelentek az első lánycserkészek is. ?B.P.? nevének kezdőbetűi a borítón elegendőek a fiatal fiúk figyelmének vonzására és emellett nagyon hamar kezdőbetűi után nevezik, hosszú időn át. (kiejtve ?bí-pí? !)
Így, anélkül, hogy eltervezték volna, a mozgalom futótűzként terjedt és nem csak a fiúknak, de a lányoknak is egyre nagyobb igényük lett rá - így indult 1910-ben a lánycserkészet, melynek programját ? az évek során szerzett tapasztalatok alapján ? 1918-ban kiadott Girl Guiding (Lánycserkészet) című könyvében foglalta össze. A lánycserkész mozgalmat lánytestvére, Agnes Baden-Powell vezetésére bízta.
1912. október 30-án kötött házasságot Olave St. Clair Soames-szal, aki átvette testvérétől a lánycserkészet vezetését.
A cserkészet nemcsak a Brit Birodalomban, hanem világszerte is komoly népszerűségre tett szert, és egyre komolyabb feladatot jelentett a vezetése. Ezért Baden-Powell 1910-ben VII. Edward király tanácsára nyugdíjba vonult, így minden energiáját a fejlődő világmozgalomnak szentelhette. 1920-ban rendezték meg az első cserkész világtalálkozót (dzsemborit) Londonban, ahol az egybegyűltek Baden-Powellt a világ főcserkészének választották. A dzsemborikat ettől kezdve négyévente megrendezték (kivéve a világháborús időszakot), 1933-ban éppen Magyarországon, a gödöllői kastélyparkban.
Több mint 80 évesen szeretett vidékére, az afrikai Kenyába vonul vissza, s itt hal meg Sir Robert Stephenson Smith Baden-Powell of Gilwell 1941. január 8-án.
